A következő részben nem kívánjuk a buddhizmus fejlődésének teljes történetét ismertetni, hiszen az egy ennél jóval szélesebb témakör. Inkább egy egyszerűbb, bevezetésszerű leírást szeretnénk adni Nichiren Daishonin buddhizmusának fejlődéséről.

Shakyamuni Buddha és a Lótusz Szútra

A buddhizmus alapítója Shakyamuni, másik nevén Siddharta Gautama volt. Az ie. 4.-5. században élt a Himalája déli lejtőin fekvő kis királyságban (mai Nepál). A Shakya klán hercege volt, apját, Suddhodana királyt kellett volna követnie a trónon, azonban fiatalemberként mélyen megérintette az emberi szenvedés problémája. Ezért felhagyott kényelmes életével a királyi palotában és elindult, hogy megoldást találjon az emberi lét négy fő szenvedésére: a születésre, betegségre, öregségre és a halálra. Lemondott a jólétről és kiváltságairól, és több évnyi aszkézis után Gaya városához közel megvilágosodott az élet és a dolgok természetének valóságára; a szenvedés okára és annak megszüntetésére.

Ezt követően közel ötven éven át vándorolt Indiában és megosztotta másokkal tudását. Nyolcvan éves korában bekövetkezett halála után tanítványai tovább terjesztették tanításait egész Ázsiában. Az emberek általában Shakyamuni tanításaival azonosítják a buddhizmust, azonban ezzel figyelmen kívül hagyják a buddhizmusnak a későbbi időszakokban bekövetkezett fejlődését.

Shakyamuni legfőbb üzenetét legfontosabb tanítása a Lótusz Szútra tartalmazza. E szerint a buddhaság az abszolút boldogság és a félelemtől és az illúzióktól való szabadság feltétele örök és minden életben veleszületetten jelen van. Ez azt jelenti, hogy „a buddha” nem más, mint egy hétköznapi ember, aki tudatában van életének ezen állapotával. „A buddha” nem egy különleges, isteni személy. Ennek a belső erőnek a fejlesztésével minden ember képes legyőzni a problémáit és teljes, boldog életet élhet másokkal és az egész társadalommal együttműködve.

Shakyamuni után

Shakyamuni a Lótusz Szútra előtt sok más tant is tanított. Halála után a buddhizmus különböző formákban terjedt. Két fő ága a Theravada (vagy Hinayana – „kis jármű”) és Mahayana („nagy jármű”) a Selyem úton eljutott egészen Kínáig. A szútrákat több nyelvre lefordították, a tanítások pedig Ázsia különböző kultúráinak megfelelően némileg átalakultak. Innen ered a buddhista tanítások sokfélesége.

Mikor ezek a különböző tanok elértek Kínába, az emberek nem tudták melyik tanítás Buddha igaz tanítása. Nagy gondolkodók, mint T’ien-t’ai és Chang-an tanulmányozni kezdték a Lótusz Szútrát és megerősítették, hogy ez a Buddha legfőbb tanítása, mert ez az a tan, mely felfedi, hogy mindenki előhozhatja buddha-állapotát a mindennapi életben. Ennek ellenére később a buddhizmus sok különböző formában ért el Japánba, és a különböző iskolák mind saját tanításaik felsőbbrendűségét hirdették.

Nichiren Daishonin élete és szellemisége

Nichiren Daishonin 1222. február 16-án született Japánban. Akkoriban az országot számos konfliktus és természeti csapás sújtotta, melyek súlyos teherként nehezedtek az emberek vállára. Nichiren gyermekként belépett az egyik szerzetesrendbe, és míg a Seicho-ju templomban végezte tanulmányait azért imádkozott, hogy ő legyen Japán legbölcsebb embere, azért, hogy megértse a buddhista tanításokat, és hogy szüleit és minden embert a megvilágosodásra vezethesse. Kutatása során 14 évig járta a főbb japán templomokat és megbizonyosodott róla, hogy az emberi szenvedések megszüntetésének és a társadalom felvirágoztatásának kulcsa a Lótusz Szútrában, azon belül is annak címében, a Myoho-renge-kyóban rejlik. 1253. április 28-án nyilvánította ki, hogy korunk helyes buddhista gyakorlata a Nam-myoho-renge-kyo mondat meditálásában áll. Ez a gyakorlat mindenki számára lehetővé teszi a megvilágosodás és az igazi boldogság elérését, mivel ezáltal képesek leszünk felszínre hozni velünk született buddha-állapotunkat, valamint erőt és bölcsességet nyerünk, amivel bármilyen nehéz körülménnyel szembenézhetünk.

Nichiren Daishonin szembeszállt az olyan buddhista iskolákkal, melyek a hatalom érdekét szolgálták és a szenvedő tömegek passzivitását támogatták. Ezek után Daishoninnak egy sor üldöztetésben volt része, melyek mind azt bizonyították, hogy Daishonin a Lótusz Szútra tanítása szerint cselekedett. A Szútra ugyanis arra figyelmeztet, hogy a legfőbb tiszteletet érdemlő tanítás terjesztése során a Szútra követőinek az elkövetkező korokban sok nehézséggel kell szembenézniük. 1260-ban elküldte „A helyes tanítás felállítása az ország békéjéért” című tanulmányát a kormány leghatalmasabb emberének, arra buzdítva a kormányzatot, hogy vállaljon felelősséget az emberek szenvedéseiért, és hogy az ő filozófiáját használják a helyzet megoldására.

Az illetékesek azonban nem szívlelték meg Nichiren figyelmeztetését. Daishonint kétszer is száműzte a kormányzat, és több tanítványát kivégezték. Nem volt hajlandó megtagadni elveit és alávetni azokat a hatalomnak. Második, Sado szigetén töltött száműzetése alatt tovább írta bátorító leveleit követőinek. Sok ilyen levél ma igen fontos műnek számít. 1274-ben a kormány kegyelmet adott neki, és felmentette minden vád alól. Daishonin ezt követően a Minobu hegyre vonult, ahol tovább tanította tanítványait és buzdító leveleket írt a tanítását követő híveinek. 1279. október 12-én írta meg a Dai-Gonhonzont, azzal a céllal, hogy eszközt adjon minden embernek buddha-természetük kinyilvánításához. Legközelebbi tanítványai körében hunyt el 1283. október 13-án.

A Kosen-rufu mozgalom és a Soka Gakkai International

Nichiren Daishonin buddhizmusa mintegy 700 évig generációról generációra terjedt Japánban, majd 1930-tól egy laikus szervezet a Soka Gakkai (Értékteremtő Társaság) kezdte terjeszteni Daishonin tanait. A Soka Gakkait két tanár Tsunesaburo Makiguchi és Josei Toda alapította, akik párhuzamot találtak Daishonin tanítása és saját nevelési filozófiájuk között. Szembeszálltak a Második Világháború alatti katonai kormányzattal, ezért bebörtönözték őket. Makiguchi, a társaság első elnöke a börtönben halt meg 1944. november 18-án. Toda a börtönben töltött évek alatt megértette, hogy modern korunk az a konfliktusokkal terhelt korszak, amiről a Lótusz Szútra beszél.

A háború után a japán alkotmány az ország történetében először lehetővé tette a vallásszabadságot, Toda pedig újra felépítette a Soka Gakkait, egy olyan értékteremtő társaságot, mely immár nem csak az oktatás, hanem a társadalom minden területén működik. 1958. április 18-án bekövetkezett halálakor a szervezet már túlnőtt eredeti célján, több mint 750.000 család tartozott a társasághoz, és a japán parlamentben is voltak már tagjai.

Daisaku Ikeda 1960. május 3-án, 32 éves korában lett a szervezet harmadik elnöke. Vezetése alatt a szervezet gyors növekedésnek indult és külföldön is terjeszkedni kezdett. 1975-ben megalakult a Soka Gakkai International, melynek Ikeda lett az első elnöke. Az SGI-nak ma több mint 12 millió tagja van mintegy 190 országban, Ikeda pedig számos vallási, kulturális és politikai vezetővel folytatott párbeszédet szerte a világon. Megalapította a Soka Egyetemet, továbbá Soka iskolákat, a Min-On Concert Association-t, a Tokyo Fuji Art Museum-ot és az Institute of Oriental Philosophy-t. Az SGI az „emberi forradalom” szervezete; az emberi forradalom az egyén belső fejlődésének forradalma, mely során az egyén Nichiren Daishonin tanításaira támaszkodva a buddha-állapotra építi életét.

Buddhizmus ma

A Lótusz Szútrában a szútra tanítását a világban terjeszteni akarók célja a „kosen-rufu” kifejezésben foglalható össze. A „kosen-rufu” jelentése „széles körben tanítani és terjeszteni” a buddhista törvényt. Ez az SGI célja is, vagyis a Nam-myoho-renge-kyo egyetemes törvényének terjesztése a világban.

Az alábbi idézetek Daisaku Ikeda nemrégiben megjelent cikkeiből valók, melyekben a „kosen-rufu” jelentését magyarázza.

„A cél nem csupán az, hogy mi magunk boldogok legyünk, hanem hogy másokat is képessé tegyünk erre. Hogy harmóniát vigyünk helyi közösségünkbe, és hogy elősegítsük országunk boldogulását és az egész világ békéjét. Azok, akik ezekért a célokért imádkoznak és dolgoznak, a kosen-rufu megvalósításának szentelik életüket.”

„A kosen-rufu egy olyan kötelezettség, amit fel kell vállalnunk a társadalomban, a való világban. A kosen-rufu elkötelezett harc a békéért és az igazságért, mely során szüntelenül harcolnunk kell világunk negatív, romboló erői ellen.

„Ha ilyen életet akarunk élni, nem vesztegethetjük az időnket triviális, én-központú dolgokra, sokkal inkább egy magasztos ideálért kell élnünk. Ez a magasztos cél pedig a világméretű kosen-rufu megvalósulása. Akik egy nagyszerű filozófiában, nagyszerű ideálban és nagyszerű vallásban hisznek győztes emberek.”

A buddhizmus majd’ háromezer éves múltra tekint vissza, gyakorlatias filozófiája pedig azt bizonyítja, hogy kitűnően használható mostani nehéz korunkban. Nichiren Daishonin buddhizmusa, ahogy azt az SGI szervezete terjeszti, az egyéni belső erő előhívását és a belső átalakulást tanítja, melyek egyszerre hozzájárulnak a globális béke létrejöttéhez, és lehetővé teszik az emberek számára, hogy fejlesszék önmagukat, és minden körülmény között felelősséget vállaljanak életükért.